Végh András - Lassan siess!
Művészek a II. kerületben - festmények.
Szeretettel köszöntöm a kedves látogatókat! Megtiszteltetés, hogy lehetőséget kaptam, hogy egy ilyen nagyszerű művész kiállításán ma megoszthatom Önökkel néhány gondolatomat.
Mindenekelőtt hadd szóljak néhány szót a művészről!
Végh András a festőművész. Végh András a játékos. Végh András az utazó. Végh András a filozófus. Végh András az ínyenc.
Festőművész, aki művészetét a legmagasabb minőségben és alázattal teremti meg, lehengerlő technikai bravúrral, szín és kompozíciós érzékkel.
Játékos, aki egész pályafutása alatt, mind a mai napig lankadatlanul a játékos izgalmával, taktikus hozzáállásával, a játékba vetett gyermeki hitével kísérletezik technikák, formanyelvek, karakterek megteremtésén.
Nagy utazó, aki szellemi muníciót gyűjt nap, mint nap a minket körülvevő leghétköznapibb jelenetekből, helyzetekből, aki évről évre nagy kalandokba kezdve járja Euróba bohémebb felét Franciaországtól Itálián át Koppenhága bohémek lakta negyedéig, aki a megtapasztalt élményeket belső tájjá alakítva, különös teremtményeivel népesíti be és alkot egy egészen egyedi új világot, melyben aztán már mi is kedvünkre utazgathatunk útitársnak szegődve mellé…
Filozófus, aki az alkotás folyamatát belső vívódásokkal telve, a teremtés erejéből táplálkozó és abba belevesző művészként folyamatosan tágítja a festészet szellemi paramétereit, akinek megingathatatlan intellektuális bázisa minden pillanatban rendelkezésére áll, hogy a képek primer olvasatán túli rétegekbe ásva újabb és újabb üzeneteket tárjon elénk.
Ínyenc, aki bárkinél jobban képes vizualizálni megannyi ízt és illatot, újrakeverni őket laboratóriumában és új arányokban elénk tárni a finoman adagolt esszenciákat…
Végh András ma nyíló kiállításán az elmúlt évben, években készült változatos műfajú-tematikájú munkáiból láthatunk válogatást.
A hosszú tél után a tavasz ígéretének kapujában ismét megörvendeztet minket azzal sok vidám színnel, élménnyel, ízzel, hangulattal, melyek megteremtésének ő oly nagy mestere.
LASSAN SIESS! szól a kiállítás címe. Micsoda felhívás….A szürke hónapok után habzsoljuk hát a tobzódó színek, nyüzsgő karakterek orgiáját, de csak óvatosan, el ne kábuljunk….mert megéri meg megállni a képek előtt és az első benyomások után a dolgok mélyére tekinteni….!
A kiállított képeket segítségül hívva, egy szubjektív válogatás erejéig hagyom, hogy vezessék gondolataim fonalát!
A kiállítás egyik fókuszpontja a különleges parabola-tondó, a mágikus HÍRTÁNYÉR. Sötétje elnyeli a tekintetet, mint fekete lyuk a haldokló égitesteket…és mily igaz, mélyére tekintve egy eltűnő eszme még halvában is élénk foszlányai sejlenek fel a kavargó halmazban. Tudatos-tudat alatti alakítása ez a műnek, mely esztétikáján túl, társadalmi reflexiójával tűnik ki az alkotások sorából…A festő, ki évtizedek óta gyűjti a szokatlan tárgyakat és helyezi őket művészi kontextusba, most a tárgy rendeltetését is a mű részévé teszi, igaz a hírek befogása helyett új szerepében már a színek és tekintetek komor begyűjtője lett.
A következő képcsoportban vissza-visszatérő gesztusok, jelek sűrűje köszönt ránk. A makro világot felváltja a mikroorganizmusok sűrűje. A kisebb formátumú arabeszkek a Véghi univerzum legkisebb alapelemeiből kelnek életre, atomjai, melyek sűrűségükkel, belső rezgésükkel mindig biztosítanak minket arról, hogy stabil rendszerben keringenek eme égbolt távolabbi rokonai is. A válogatásban fel-felbukkanó darabok finom reflexiókból állnak össze, karakteres kollázs-technika és erős festőiség rendszere alkot kompakt részeket és egészet. A komponálás esszenciái ezek a kis remekek melyek az idők során felhalmozott gesztus és karaktergyűjteményből gondosan válogatva és aztán egy spontán alkotói folyamat révén teremtődtek.
4 nagyobb képpel folytatom a sort… Amíg a Tájfutó elszántan keresi a kitörési pontot a vibráló és színpompás tájban, addig a Szabadesés meseszerű figurái táncoló virgoncokként fittyet hánynak a gravitáció törvényeinek és a zuhanás félelme helyett a szabadság öröme sugárzik. Egy megható Levél Twomblynak, a nagy ikonnak, benne finom gesztusokkal kapcsolódnak tudat alatt a festői formanyelv rokonszálai. Lassan siess… izzó homokját lávafolyam hasítja fel, erotikusan izzó látomássá alakulva. Mily beszédes címek! Itt tényleg nem szabad kapkodni, érdemes elveszni a színek és formák, a finom textúrák világában!…a Véghi égbolton lebegő furcsa figurák vagy a festői gondolatsor a nagy művésztársnak elénk tárják az alkotás ritmusát, változó lendületét és az állandó törekvést, hogy létrejöjjön a végső harmónia. A harmónia, melyet a színek, a formák a gesztusok folyamatos irányításával hoz létre a művész.
Szinte hallani a kis figurák csiripelését, a formák és színfoltok rianás-szerű hangjait a színszilánkok sercenését és vonalhúrok pendülését… a puhaságukkal érintésre csábító érzéki felületek és grafikus gesztusok interakcióját.
A Kabala-Baba ránk nevet. Felindultan, kalodába a zártan várja sorsát…
de aztán ismét új helyszínen járunk , nem is akármilyenen! Provence! Fenséges merített papírokba vetett élmény-magvakból kicsírázott levendulamezők illata, ódon pincék borpárlatai csapják meg orrunk legnemesebb ingerületeire fenntartott szegleteit. A természet illatélményeit vizualizálta a művész, oly sikeresen vezet minket a virágmezőkön, óvárosi sétányokon, párás fasorok árnyas melegében. Beszédes nevű ősi városkák történelmi hangulatai váltakoznak a vidéki táj romantikájával…
Az ízek és illatok után 6 meglepő arc zökkent ki minket. Fiktív portrék ezek, melyek már nem maszkok. Karakterek, szinte már allegóriák! Ki-ki személyiségétől függően felfedezheti őket…van itt pajkosság, irónia, álmodozás, tudás, melankólia és fájdalom…kinek épp milyen lelkiállapot jutott. meglepő csoportkép…egymás mellett élnek, de nem egymással, mindig épp hozzánk szólnak, talán meg is halljuk őket…!
Velük nem is távoli rokonok már önálló életre keltek…Pronto, szól a mobiljába a kis pimasz talján, de, hogy miről is beszélget az emeleten minket fogadó Filozófussal már rejtély marad…
A végére hagytam a kiállítás monumentális darabját. Örök játszótér. Mi is tudná legjobban összegezni a művész ars poeticáját, ha nem ez a cím, ez a mű. A játékos figurák örök körforgásban élő tánca, a vibráló színfoltok és finom vonalhálók karcolásszerű rajzolata a végtelenség és játékos öröm érzése kavarog a festői univerzum tágasságában. Örök játszótér azaz, kéretik semmit nem komolyan venni! Csak a művészet van a kifogástalan ízlés, a szűnni nem akaró vágy az alkotásra, annak öröme, és amelyet Végh András oly nagyvonalúan rendre velünk is megoszt! Lassan siess! Hajrá, engedjük el magunkat, engedjük be magunkat a képekbe, járjuk be őket és szívjuk magunkba az ízeket, színeket hallgassuk meg a rejtett kis üzeneteket! Használjuk ki a lehetőséget, hogy a hétköznapokból a teljes felszabadultságba ablakként nyíló alkotások felrázzanak minket és merüljünk alá a galéria medenceterét a nyár életörömével megtöltő alkotások sűrűjébe!
Szívből gratulálok a művésznek és köszönöm a megtisztelő figyelmüket! Mindenkinek nagyon kellemes estét kívánok!
Bársony István / Budapest, 2016. március 1.
