menü

Szövött szövegek, szövegszövetek

2016. január 7-28.

Magyar Kárpitművészek Egyesülete - gobelin

Megnyitóbeszéd

A Magyar Kárpitművészek Egyesülete immár hagyományosan 1-1,5 éves rendszerességgel rendez kiállítást a Vizivárosi Galériában. Egy-egy közösen készített alkotásuk, mint például a Duna-limes, épp itt került először a közönség elé. Ezen a kiállításon is láthatunk egy ilyen közös munkát, bár a Radnóti előtt tisztelgő mű nem most debütál. A kiállítás címe a különféle műfajú műalkotások képi és tartalmi jelentéseinek szövevényességére, egymásra és egymásba vetülésére utal: ennek különlegesen összetett és reprezentatív megtestesítője az említett együtt szövött és együtt kigondolt alkotás. Az egyes kompozíciókon a kiállítás témájához kapcsolódóan megjelenő szövegrészletek, verssorok spontán ívelése, a privát lét nehezen felfejthető titkairól is mesél. A kézírás érzéki közvetlensége kitárja a műfaji határok közötti kapukat és szabad szellemi vándorlásra hívja a művek nézőit. Verssorok, szavak, fények, színek, formák, síkok és térbe forduló domborulatok, hajladozó ívek, görbék, eltéríthetetlen párhuzamosok és magabiztos geometrikus konstrukciók szövete jelöli ki a művek alkotta új világok tünékeny határait. A kiállítás két fő részre tagolható: klasszikus kárpitokra és gobelin-tervekre, kísérleti munkákra, melyek között a legkülönbözőbb művészi eljárásmódokkal találkozhatunk a ceruzarajztól, a nyomaton át az összetett egyéni technikákig. De a klasszikus gobelin kompozíciók között is felfedezhetjük a tartalmi és formai kísérletezést, a műfajok összemosásának izgalmas kísérleteit. Így válhat a klasszikus kárpit egyszerre grafikává és domborművé, vagy a másik oldalról nézve így emelkedhet akár egy ultrahang felvétel műalkotássá. A kiállított művek között találunk kifejezetten monumentális, reprezentatív darabokat és finom, intim méretű elegáns kompozíciókat. Nagyvonalú nyitottsággal, könnyed játékossággal, a kortársi jelenlét ébersége révén ágyazódnak ezek a művek a történeti idő folyamába. A gobelin esetében különleges szerepe van az időnek, hiszen itt lehetetlen bravúros gyorsasággal, pillanatok alatt elővarázsolni egy alkotást, itt az időtartam maga is a mű részévé válik. Különösen igaz ez a közösen szőtt munkák esetében: az alkotó művészek személyes ideje, lelkiállapota, életének egy-egy töredéke beépül a kompozíció szövetébe és bármilyen sokféle is az egyének szövési technikája végül létrejön az a művészi kép, melynek szépségét és hitelességét éppen a kis részletek sokfélesége és törékeny egyensúlya táplálja. Manapság, amikor – N. Pevsner szavaival – „a mechanikus rutin kiszorította a tökélyre vitt mívességet” igazi ünnep egy ilyen kiállítás. S a mai alkalom többszörösen is az, hiszen nem csak egy kiállítás megnyitásra gyűltünk össze, hanem azért is, hogy a Magyar Kultúra Napja előestéjén együtt ünnepeljük hagyományaink fennmaradását, múltunk és jelenünk kulturális értékeit. S mi lehetne erre alkalmasabb, mint ez, a múltat és jelent egybeszövő különleges kiállítás.

D. Udvary Ildikó művészettörténész

Meghívó (PDF)
Meghívó

Fotódokumentáció

Támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap II. Kerületi Önkormányzat Kulturális Bizottsága